25-26-27. fejezet

 

Huszonötödik fejezet

 

 

Nary

Egy héttel később

 

Fordította: Sweety

 

Saxon volt az álmaim őrzője. A rémálmok eltűntek. Úgy aludtam, mint egy csecsemő, és minden reggel mosolyogva ébredtem, mert az emberem mellettem volt. A beköltözésünk utáni éjszakát a barátainkkal töltöttük, beszélgettünk és ittunk. Aztán megpróbált bemenni a vendégszobába aludni. Én kiabáltam. Ő meg káromkodott és berontott a hálószobánkba. Legalább levetkőzött és bemászott a mi ágyunkba, mire bementem.

Azt hitte, hogy szükségem lesz időre, hogy megszokjam, hogy újra egyedül élek a lakásban. A hülye nem értette, hogy az egyetlen dolog, ami segített gyorsabban alkalmazkodni, ha mellettem volt.

A legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy Saxon és én ilyenek lehetünk. Együtt éltünk, boldogok voltunk, és még a veszekedéseink ellenére is tudtam, hogy biztonságban vagyok. Bár soha nem lesz az a férfi, aki virágot hoz, aki elegáns helyekre visz enni, mégis minden nap megmutatta, hogy szeret. Egyszerű ember volt, aki élvezte az együtt töltött órákat, amikor filmeket néztünk, beszélgettünk, vagy akár a barátainkkal vagy a családunkkal töltöttük az időt. Tökéletes volt. Jobb volt, mint amilyennek elképzeltem, pedig sokat fantáziáltam arról, milyen lehetne a kapcsolatunk.

Csakhogy én már készen álltam a következő lépésre. De még mindig nem tudtam, hogy ettől én lettem-e a rosszfiú a kapcsolatunkban, mert az erőszak után azzal a férfival akartam lenni, akit szerettem. És nem tudtam, hogyan hozhatnám fel a témát.

– Nary? – kérdezte Kelsey a telefonvonal másik végén, felhívva magára a figyelmemet.

– Bocs, drágám! Elkalandoztam.

– Saxon? – Hallottam a mosolyt a hangjában.

Nevetve válaszoltam. – Igen, de nem akarok róla beszélni. Mindent tudni akarok, ami azóta történt, hogy utoljára beszéltünk! – Kimentem a hálószobából, és a mobilomat a fülemhez szorítva végigmentem a folyosón, hogy megnézzem Saxont, aki a nappaliban ült, a lábát a dohányzóasztalra téve. Valami motorjavító műsort nézett a tévében. Szombat volt, és mi Kelsey-vel minden héten ezen a napon szerettük felhívni egymást, mióta elment. A hét közepén is skype-oltunk, csak hogy láthassuk egymást.

Imádta Amerikát. Gypsy segített neki könnyedén beilleszkedni. Ő is nagyon odaadó férfi volt. Minden szavából hallatszott, milyen boldog. Hétről hétre egyre magabiztosabbnak tűnt, de voltak pillanatok... Mindannyiunknak voltak olyan pillanatai, amikor megérintettek minket a sötét idők. Még akkor is, ha csak egy múló gondolat volt, vagy egy hangos zaj egy csendes szobában, vagy akár egy emlék, amit valami tettünk vagy egy étel váltott ki.

A sötét pillanatok mindig visszatértek.

Legalább a körülöttünk élő emberekkel együtt vissza tudtuk verni őket, amikor támadtak.

– A dolgok jól mennek. Gyakrabban merészkedek ki. Gypsy, amikor ráér, elvisz különböző helyekre, és megmutatja a környéket. Végre megismerkedtem Masonnel és a nőjével, Willával. – Kuncogni kezdett. – Először nagyon megijedtem, Nary. Ő nagyon ijesztő. De miután láttam, hogyan viselkedik Willával, rájöttem, hogy ő-ő olyan, mint a Hawks férfiak. Egy nagyon gondoskodó személy. Tudtam, hogy nem tenne semmi olyat, amivel ártana nekem. – Valaki a háttérből megszólalt. – É-én tudom, Gypsy.

– Mit mondott? – kérdeztem.

– Azt mondta, hogy úgyis megvédett volna.

– Persze, hogy megvédett volna. De mondd meg neki, hogy ne hallgatózzon.

– Nary! – nevetett fel. – Tessék? – kérdezte valószínűleg Gypsy. – Semmi! – sóhajtotta. – Nary azt mondta, hogy n-ne hallgatózz.

Nevetés hallatszott. Hirtelen a hangja olyan közel volt, hogy biztosan a telefonhoz hajolt. – Drágám, lefogadom, hogy a pasid is hallgatózik.

– Saxon nem tenne ilyet, Gypsy – mondtam neki, mire újra felnevetett.

– Angyal, Gypsynek igaza van.

– Saxon! – csattantam fel.

Mindkét férfi kuncogott.

– Nary? – kérdezte Kelsey humorral a hangjában, amikor visszatért a vonalba.

– Itt vagyok, drágám.

– Majdnem elfelejtettem elújságolni. Gypsy azt mondta, hogy megpróbálhatnék nála dolgozni. Meglátjuk, hogy megy.

Meghatott, hogy Kelsey ennyire igyekezett. Boldog volt. Több mint boldog. Annak ellenére, hogy Kelsey és Gypsy még nem léptek túl a gyengéd érintéseken és a homlokra vagy nyakra adott csókokon, ő őrülten szerelmes volt a férfiba, és amennyire én láttam, a férfi is belé.

– Hűha, édesem – suttogtam –, ez fantasztikus. De minden napot úgy fogadj el, ahogy jön, és kérlek, ne légy csalódott, ha eleinte nem megy minden jól. – Nem akartam, hogy romba dőljenek a reményei, ha pánikrohamot kap vagy valami hasonló.

– Tudom, nem fogok – válaszolta halkan.

A konyhába lépve kinéztem az ablakon. – Drágám – mondtam gyengéden –, rég nem mondtam, de szeretném, ha tudnád, hogy büszke vagyok rád.

– Nary! – A hangja megremegett.

– Csodálatos vagy, Kelsey! Tovább lépsz az életben, és elérsz dolgokat, amit akarsz. Ez gyönyörű, drágám.

Ez ráébresztett arra is, hogy még mindig visszafogom magam. Azért nem mentem vissza az egyetemre, mert... nem érdekelt az újságírói szak, amire jártam. Azt akartam, hogy az életemnek legyen értelme, és itt volt az ideje, hogy ezt elérjem.

– Hiányzol – mondta hirtelen Kelsey.

– Te is hiányzol, de segít, hogy minden héten beszélünk.

– Igen – válaszolta.

– Kelsey?

– Igen, Nary?

– Mosolyogsz?

Elégedetten sóhajtott. – Igen, most már mindig.

– Ennek örülök.

– Én is.

– Most már leteszem.

– A Skype-randinkig.

– Igen. Szia, Kelsey!

– Szia, Nary! Imádlak.

– Én is téged. – Vigyorogtam a szokásos végszóra, mielőtt letettem a telefont a pultra. Nem mozdultam. Továbbra is kifelé bámultam az ablakon. Azok után, hogy Kelsey annyi mindenen ment keresztül, örültem, hogy végre megtalálta a boldogságot egy olyan férfi mellett, mint Gypsy. Egy férfi, aki törődött vele és meg akarta mutatni neki, hogy érdemes élni. Egy férfi, aki meg akarta mutatni Kelsey-nek, hogy nem minden rossz a világon, és ha békére és nyugalomra vágyott, akkor ezért mindent meg is fog tenni, hogy megkapja.

Szinte ragyogott.

– Angyal? – Saxon meleg mellkasa a hátamhoz simult. Átölelt és hátrahúzott, hogy a fejem a vállára hajthassam. – Jól vagy?

– Igen. – Elmosolyodtam. – Boldog. Biztonságban van és boldog, pontosan ezt kívántam neki.

– Ő egy jó ember, angyalom.

– Az. Remélem, egy nap elutazhatunk, hogy meglátogassuk az új otthonában.

– A pokolba is, Nary! Jó terv.

– Akkor jó – mosolyogtam.

Saxon lehajolt és megcsókolta a nyakamat. Mostanában sokat csókolgatott. Valahányszor csak elhaladtunk egymás mellett, vagy amikor a testvérekkel kiment, és engem Low-val a recepción hagyott. Minden adandó alkalommal megcsókolt, és én imádtam. Az ajka az enyémnek volt teremtve. Valahányszor megérintett, fellobbant bennem a szenvedély szikrája.

– Hallottam, hogy Gypsynél akar dolgozni.

– Nagyon izgatottnak tűnik.

– Remélem, jól fog menni.

– Én is remélem. De ha mégsem, tudom, hogy Gypsy gondoskodni fog majd róla.

– Igen, ahogy én is gondoskodom rólad, és ez elvezet hozzád és az egyetemhez.

Sóhajtva oldalra fordultam, és beismertem. – Tudom, hogy halogattam. – Felvonta a szemöldökét, miközben hátradőlt a padon. A szemem forgattam, és az asztalhoz léptem, majd leültem. – Igen, még akkor is, amikor a múlt héten megpróbáltál beszélni róla. – Az alsó ajkamba harapva az asztalt bámultam. – Arra gondoltam, hogy nem folytatom tovább az újságírást. Már nem érzem, hogy nekem való lenne. Régebben érdekelt, de... már nem. És újrakezdeni időbe telik. A moziban végzett munkámból spóroltam egy kis pénzt, de az is fogytán van, úgyhogy vissza kell mennem dolgozni. Remélem visszavesznek. Akkor viszont nem tudom, hogy megengedhetem-e magamnak, hogy ilyen későn meggondoljam magam a pályaválasztással kapcsolatban. Főleg, hogy a következő évben befejezném a kurzust.

Felemeltem a tekintetem, mert hallottam a lépteit közeledni, és összerezzentem, amikor már előttem állt. Felkapott a székemből, és oldalról az ölébe ültetett. Karomat a nyaka köré fonva kapaszkodtam, míg ő átkarolta a derekamat, és magához húzott.

– Te, Nary May, te egy Hawks vagy, és a nőm! Azt tehetsz, amit csak akarsz, és mi akkor is melletted állunk.

A gyomrom kavargott az örömtől. – De...

– Nincs de, angyalom! Mit akarsz csinálni?

Elfordítottam a tekintetem. Amit akartam, az nagyon különbözött az újságírástól, de úgy éreztem, hogy másoknak segíteni békét hozna az életembe.

Saxon megmozgatta a lábait alattam. – Gyönyörűm? – Amikor a szemembe nézett, újra megkérdezte: – Mit akarsz csinálni?

– Arra gondoltam, hogy valami hasonlót csinálok, mint Josie, csak ő kisgyerekeken akar segíteni. Én a családon belüli erőszak áldozatául esett nőkön szeretnék segíteni. De a fiatal felnőtteken is szeretnék segíteni, de akkor is...

Újra megrázta a térdét. – Kurva jó, hogy segíteni akarsz a nőknek meg ilyesmi, de mit jelent ez?

Megvontam a vállam. – Egy tanácsadói diploma, egy IV-es szintű ifjúsági munkás képesítés és életvezetési tanácsadó képesítés, és akkor minden alapom megvan.

– Ez mennyi idő?

– Még másfél év, talán kettő. Attól függ, hogyan tudom mindezt munka mellett végezni.

Megszorította a kezem, és parancsolóan mondta: – Csináld!

Felhorkantam: – Ilyen egyszerű, mi?

– Angyal, amit te akarsz, segíteni a nőknek és a gyerekeknek, amikor a legnagyobb szükségük van rá, az egy önzetlen munka. De kurvára nehéz lesz, amikor olyan esetekkel találkozol, amelyekre nem találsz megoldást, vagy nem hallgatnak rád.

– Tudom – suttogtam.

– Amíg fel vagy rá készülve, és ez az, amit akarsz, addig igen, Nary, ilyen egyszerű. – Megcsókolta a nyakamat, majd végig a fülemig. De megdermedve hallgattam a következő szavait. – A nőm már megjárta a poklot. Valami mást akar az élettől, és meg is fogja kapni. Semmi sem elérhetetlen. Gondoskodom róla.

– Saxon – mondtam zihálva. A mellkasánál megmarkoltam a pólóját.

Hátrébb húzódott, és meglátta a könnyeket a szememben. – Hiszem, hogy képes vagy rá, és amikor nehéz idők jönnek, támogatni foglak, angyalom! Mindig melletted leszek. Kurvára szeretlek. – Csak bólintani tudtam. Az alsó ajkam megremegett, és figyeltem, ahogy a tekintete végigvándorol az arcomon. Szemeiből gyengédség sugárzott, ahogy megsimogatta az arcom. – Na, megcsókolod a pasidat, mielőtt bőgni kezdesz?

Összehúzott szemekkel kaptam fel a fejem. – Saxon!

Hátravetett fejjel felnevetett. Megvártam, amíg megnyugszik, és újra rám néz, csakhogy éppen amikor szóra nyitottam volna a szám, ő szólalt meg előbb. – Az én angyalom pillanatok alatt változik át kedves és édesből viperává.

– Saxon! – morogtam.

Megfogta a nyakam oldalát, a szemeiben humor táncolt. – Nem is akarnám másképp. Szeretem az édes oldaladat, de kurvára imádom a harapós oldalad is. Most pedig csókold meg a pasidat, mielőtt még egyszer megmutatod a viperafogaidat.

– Sax…

– Csókolj meg, asszony, és még vacsorát is főzök!

– Rendben! – Ránéztem, majd elmosolyodtam, és az ajkamat az övéhez szorítottam.

Huszonhatodik fejezet

 

 

Nary

 

Fordította: Sweety

 

Valami felriasztott az álmomból. Lassan kinyitottam a szemem, és láttam, hogy a szoba még sötét. A folyosóról fény szűrődött be, valószínűleg a fürdőszobából. Biztosan égve hagytam, amikor a vécén voltam. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy vajon a fény ébresztett-e fel, de hirtelen megdermedtem, amikor egy kéz a bugyimban a dombomhoz simult. Saxon halk horkolása mögöttem elárulta, hogy még mindig alszik. Öntudatlanul is tapizgatott. Vágyhullám bizsergett végig rajtam, amikor a keze szorosabban nyomódott hozzám.

Még mindig csak feküdtem és vártam.

Vártam, hogy elhatalmasodjon rajtam a pánik.

Vártam, hogy bekússzon a rettegés.

De ez nem történt meg. Nem történt meg, mert tudtam, hogy az a férfi volt mögöttem, akit szerettem. Az a férfi, aki egyetlen pillantással vagy érintéssel őrületbe kergette a hormonjaimat, és még többet akartam tőle.

Így semmi sem tudott elragadni és visszahelyezni abba a pokoli pillanatba, mert Saxon Black, a férfi, akit szerettem, és aki ugyanolyan hevesen szeretett engem, ott volt velem.

Átölelt, közben szorosan a fenekemhez nyomta magát. Ekkor megéreztem a keménységét. Elfojtottam a kuncogásomat, mert tudtam, megdöbbenne, ha felébredne. Addig viszont több mint készen álltam a játékra.

Szükségem volt a játékra. A csiklóm lüktetett a gyönyörtől.

Az izgalomtól megremegett a mellkasom, és lihegve lélegeztem.

Lassan, előrenyomtam a puncim a kezéhez. Saxon valamit motyogott mögöttem, aztán, ó, Istenem, az ujjai erősebben nyomódtak a dombomhoz, és az egyik ujja becsúszott a szeméremajkaim közé, egyenesen a forróságomba. Összeszorított szájjal fogtam vissza a nyögésemet. Az alvó Saxon ismét a fenekemhez nyomta a farkát. Felnyögött.

A kezemet a karjára téve – a bugyimban lévő kezére –, óvatosan siklottam lefelé az ujjaimmal, hátha felébred, és rájön, mit csinál. Bárhogyan is viselkedett, nem akartam, hogy abbahagyja. Túl sokáig vártam arra, hogy Saxon Black megérintsen, és kétségbeesetten vágytam rá, hogy azonnal vissza is simogassam.

Amikor a kezem elérte a csuklóját, és nem ébredt fel, a kezemet a bugyim alá csúsztattam, és a kézfejére tettem.

De aztán Saxon megmozdult mögöttem. Újra belém hatolt, majd visszahőkölt. – A francba! – sziszegte. Hátra húzódott, és ekkor döbbent rá, hogy pontosan hol van a keze. Hallottam, ahogy levegőt vesz, majd – Te jó ég! – káromkodott suttogva, valószínűleg azt hitte, hogy még mindig alszom.

Óvatosan kezdte felemelni a kezét, az ujja kicsúszott belőlem, de én gyorsan megmozdítottam a kezem, és megragadtam a csuklóját, könyörögve. – Saxon!

– Bassza meg, Nary! A francba, bocsánat! – Megpróbálta megint kihúzni a kezét, de én még szorosabban markoltam meg a csuklóját.

– Kérlek! – könyörögtem.

– Angyal – sóhajtotta. – Én nem...

Felnyúltam, és lenyomtam a kezét, majd felnyögtem. – Saxon!

– Jézusom! – káromkodott. – Nem szabadna...

– De én akarom!

A teste megfeszült, majd kifújta a levegőt. A nyakamon végigfutó leheletétől megborzongtam.

Közelebb hajolt, ajka éppen a fülem mellett volt.

– Nem muszáj.

– Azt akarom, hogy megérints.

Éreztem a bőrömön, hogy mosolyog. – Érintelek.

– Még! – követeltem.

A teste az enyémhez simult, és aztán, Istenem, igen, a keze ismét lefelé vándorolt, és egy ujját belém csúsztatta, fel-le mozgatva. – Basszus, teljesen nedves vagy!

– I-igen. – Mosolyogtam. – Ez történik, amikor a pasid álmában tapogat.

A keze megmerevedett.

Ne!

– Ébren voltál?

– Ó, igen!

– Jézusom, te aztán be vagy indulva. – A hangja durván elmélyült, ahogy az ujját mélyen belém süllyesztette, majd visszahúzta, hogy körbejárja a csiklómat.

– Igen – ziháltam.

– Ez jó érzés?

Aggódott értem?

Istenem! Csak azt akartam, hogy folytassa, amit csinált.

A kezéhez dörgölőztem, majd a keménységéhez. Beszívta a levegőt, és káromkodott.

– Igen, a nőm szereti, ha az embere megdugja az ujjával.

– Igen – nyögtem. Továbbra is mozogtam az ujjain, és a testéhez dörgölőztem. Még mindig sürgetett az igény, hogy megérintsem. Még mindig sürgető volt a vágy, hogy megérintsem. Hátranyúltam, egyenesen a bokszeralsójába.

– Az istenit! – nyögte, amint a kezemmel körbefogtam a farkát, és egyszer fel-le csúsztattam. Elvesztettem a kezét. Panaszkodva nyöszörögtem, amíg durván meg nem parancsolta: – Vedd le a bugyidat! – Hátrébb húzódott, én pedig lecsúsztattam a bugyimat a lábamon. Lerántottam magunkról a takarót, és a bugyimmal együtt lerúgtam a padlóra.

Hátradőltem, Saxon pedig ismét hozzám simult. Felsóhajtottam, amikor a keze a combomhoz ért, és az ágyra nyomta. A másikat a lábára húzta.

Ujjai csiklandoztak, ahogy felfelé táncoltak a domborulatomon, majd még feljebb, feltolva a hálóingemet is, amíg a hónom alá nem gyűrődött.

– Kibaszottul gyönyörű – mormolta Saxon összeszorított fogakkal. Megfogta az egyik mellem, megsimogatta, majd megcsípte a mellbimbómat, amitől felnyögtem. – Elképesztő. Add ide a szádat, angyalom!

Fejemet oldalra billentettem, amikor Saxon előrehajolt. Érzéki csókkal birtokba vette a számat, miközben ujjai végigsiklottak a testemen, és a puncimhoz simultak.

– Az enyém – morogta durván az ajkaimhoz.

Egy nyögéssel helyeseltem, amikor belém mártotta egyik ujját, majd egy másikat is. A kezemmel ismét őt kerestem, és ujjaimat az erekciója köré fontam. Előre-hátra mozgatta a csípőjét, oda-vissza csúsztatva a farkát a markomban.

– Bassza meg! – káromkodott, és végigsimított az ajkával a nyakamon, ahol belém harapott.

– Igen! – kiáltottam, és lovagoltam tovább az ujjain.

Végre ízelítőt kaptam abból, milyenek lehetünk együtt az ágyban, és gyönyörű volt.

Elvette a kezét a lábaim közül. Helyette megragadta a derekamat, és magára húzott, hogy a combjain feküdjek. A keze megragadta a hálóingemet, lerántotta rólam, majd a padlóra dobta.

– Látni akarom az arcodat, amikor elélvezel. Azt akarom, hogy rám nézz, hogy tudd, ki ér hozzád, és tudd, hogy minden egyes érintésemmel egyre inkább az enyém leszel.

– Kérlek! – könyörögtem. Aztán hátrahajoltam, és felkiáltottam, amikor ujjait mélyen belém nyomta. Miközben az ujjain lovagoltam, és a hüvelykujja körözött a csiklóm körül, ráhajoltam, és csókolgattam, harapdáltam és nyalogattam a mellkasát.

– Jézusom, ez kurvára tökéletes! Nekem lettél teremtve.

– Mindig.

– A francba, igen!

Éreztem, ahogy egyre csak épül a hasam alján az orgazmus. Kavargott, hullámzott, ami zihálásra késztetett.

– Emeld fel a fejed, Nary! Dőlj hátra, és mutasd magad!

Felkönyököltem, a feje két oldalánál támaszkodva az ujjaira süllyedtem. Egy borzongás futott végig rajtam, apró mosoly jelent meg az ajkamon, majd ismét felhúztam magam. Miközben folyamatosan fel és lefelé mozogtam, az alattam lévő férfit néztem. Saxon látványa izgalommal töltött el. Még mindig szükségem volt arra, hogy megérintsem, hogy megragadjam. Lefelé nyúltam, megmarkoltam, és mozgatni kezdtem a kezem a farkán.

– Gyorsabban! – parancsolta összeszorított fogakkal. – Bassza meg, igen! – Nyögése még jobban beindított.

– Saxon! – kiáltottam hátravetett fejjel. Nem tudtam abbahagyni. Nem is akartam. Meglovagoltam az ujjait, miközben fel-le rángattam a farkát.

– A szemed! – követelte.

Megbillentettem a fejem, a tekintetünk összekapcsolódott, az alsó ajkamba haraptam, és a torkomból egy nyögés szakadt fel, ahogy az orgazmusom végigsöpört rajtam. A falaim összeszorultak az ujjai körül, miközben a hüvelykujja a csiklómon körözött. Hosszan és keményen élveztem, a finom forróság hullámai végig áradtak bennem.

Saxon káromkodott. Összeszorította az állkapcsát, és megfeszítette a nyakizmát, amikor az első sugár sperma kilövellt belőle és a hasán landolt. Tovább mozgattam a kezem, miközben ő kicsúsztatta belőlem az ujjait. Miután az utolsó csepp ondó is kifolyt, rádőltem, nem törődve, a hasán lévő tócsával.

A fenekemet simogatta. – Sok időt elpazaroltam. De ez a pillanat mindent megért.

Kuncogva bólintottam. – Bármikor tapogathatsz álmodban, amikor csak akarsz.

– Ha ez lesz a vége, akkor minden adandó alkalommal meg fogom tenni, amikor csak lehet.

 

* * * *

 

Később aznap, amikor visszamentünk a lakásba, telefonáltam Josie-nak. – Szerinted jól döntöttem? – Éppen akkor mondtam el neki, hogy felhagyok az újságírással, hogy tanácsadást tanulhassak.

– Szerintem azt kell tenned, amit helyesnek érzel. Ezt akarod?

A konyhai pult fölé hajoltam, és félretettem a korábban elkezdett keresztrejtvényt, miközben újra átgondoltam a döntésemet. Több mint félig elszántam magam a változásra. Segíteni akartam másokon. Egy aprócska részem aggódott, hogy mi lesz, ha mégsem fog tetszeni, és akkor ez az egész változtatás csak időpocsékolás.

– 80 százalékig biztos vagyok benne, hogy ezt.

– Kövesd a szíved, édesem, és az majd a helyes utat fogja mutatni.

– Mindennek utána néztem, és tudom, hogy valóban segíteni akarok az embereken. A legtöbb tanácsadó nem rendelkezik olyan múlttal, mint a miénk, és úgy gondolom, hogy ezzel a tudással sokkal hasznosabb lennék. Ehhez hozzá jön még az is, hogy segítettem Kelsey-nek, ez egyfajta... jó érzést adott nekem. Az egészet tanulmányozva arra jutottam, hogy segítő kezet akarok nyújtani a családon belüli erőszak áldozatául esett nőknek. És a hasonló helyzetben lévő tinédzsereknek. Azóta, hogy... Josie, szükségem van arra, hogy segítsek az embereknek átvészelni a poklot, mert tudom, ahogy te is, hogy ez mit tehet az emberrel. Ha valamilyen módon segíthetek enyhíteni a terheiken, a félelmeiken, akkor meg akarom tenni. – Felnyögtem. – Úgy hangzik, mintha bolond lennék.

– Nem, tényleg nem. Úgy hangzik, mintha tudnád, mit akarsz.

Mosolyogva bólintottam, majd mivel nem láthatott, azt mondtam: – Igen, úgy hangzik. Hétfőn bemegyek az egyetemre, hogy megváltoztassam a kurzusaimat. – Az egész testem megkönnyebbült a döntés miatt, mivel végre választottam. Meghoztam a helyes döntést. A mosolyom még szélesebb lett.

– Ennek örülök. Most pedig mesélj, hogy milyen az együtt élés Saxonnal?

Forróság öntötte el az arcom, amikor az aznap reggel jutott az eszembe. – Jó – sóhajtottam.

Josie felkuncogott. – Ez a sóhaj édesen hangzik.

Már a párom emlegetése is melegséget árasztott szét bennem. – Az is – vallottam be.

– Drágám, van egy másik hívásom. Hamarosan visszahívlak.

– Oké, a telefon közelében maradok, várom a hívásodat.

Éppen csak letettem a telefont, és újra nekiláttam a keresztrejtvénynek, amikor megéreztem a jelenlétét.

– Hogy ment Josie-val?

Visszanéztem a vállam felett és elmosolyodtam. – Remekül. Segített dönteni. Meg fogom csinálni.

Rám kacsintott. – Örülök, angyalom. Nagyon boldog vagyok emiatt.

– Köszönöm! A támogatásod nélkül… nem tudnám megcsinálni. – Elpirultam, és visszanéztem a keresztrejtvényre. – Ööö, tudod hány pontot ér a H betű a scrabble-ben?

– Kurvára fogalmam sincs, de tudod, milyen szexi vagy a pult fölé hajolva? – kérdezte, a hangja egyre közelebbről jött, majd éreztem a kezét a derekamon. Fel akartam állni, de az egyik keze a hátamra csúszott, és ott tartott, így továbbra is a pult fölé hajolva maradtam.

Megcsörrent a telefon. Saxon utasított. – Mondd meg neki, hogy majd visszahívod!

Bólintva válaszoltam: – Josie, én majd...

– Drágám, elfelejtettem mondani. Anyu a minap hívott, és szeretné, ha meglátogatnánk. Így találkozhatnánk Austinnal is. Gondoltam, talán jövő héten…

Josie hangja háttérbe szorult, mert arra koncentráltam, amit Saxon csinált. Felhúzta a ruhám alját a fenekemre, és a tenyerével simogatta. Az alsó ajkamba haraptam, hogy elfojtsam a nyögésem.

– Jól hangzik? – kérdezte Josie.

Ezután lehúzta a bugyim, és visszatért a fenekem simogatásához. A puncim minden egyes érintéssel egyre nedvesebb lett, és végül belém mártotta az egyik ujját.

– Nary?

– B-bocsánat, elkalandoztam. Á, igen, jól hangzik.

– Remek, anya azt mondta, hogy ő szervezi az ebédet, és tudom, hogy nem örülne, ha mi is hoznánk valamit, de én mégis szeretnék. Akarsz átjönni előtte egy nappal, hogy...

Megint elvesztettem a hangját, amikor Saxon még egy ujját belém dugta, és ki-be húzta a nedvességemben.

– Olyan nedves vagy – morogta.

– Igen – lihegtem.

– Szóval, mikor jó neked? – kérdezte Josie.

Ó, istenem. Elfelejtettem, hogy telefonálok.

– Ööö, miért is?

Josie kuncogott. – Csak találgatok, de Saxon ott van veled?

– Igen – nyögtem, amikor Saxon beleharapott a fenekembe.

– Édesem – kezdte humorral a hangjában –, majd hívj vissza, ha ráérsz.

Egy nyelv csúszott végig a redőimen.

– O-oké – dadogtam. – Szia! – tettem hozzá gyorsan, majd letettem a telefont és a pultra dobtam. – Saxon! – kiáltottam, amikor széthúzta a szeméremajkaimat és megnyalta a csiklómat.

– Amikor megláttam a fenekedet, ahogy előrehajolsz, nem tudtam ellenállni – mondta, mielőtt újra megcsókolt odalent. Hátra nyomtam magam a szájához, amit egy nyögéssel jutalmazott. – Teljesen benedvesedtél nekem.

– Igen – bólintottam, majd a pultra hajtottam a fejem, amíg ő felfalt. Aztán hallottam, ahogy lehúzza a farmerja cipzárját. Oldalra fordítva a fejem, néztem, ahogy előveszi a farkát. Megmarkolta magát.

– Olyan kibaszott jó – mondta. – A francba, olyan kemény leszek tőled! – Visszatért a puncim csókolgatásához, a nyelvét ki-be mozgatta, miközben az ujja a csiklómat simogatta. A szorító érzés visszatért. Mindjárt elélvezek. Rányomtam magam az arcára és az ujjára. – Élvezz el nekem! – parancsolta. – Érezni akarom a nyelvemen!

– P-pokolba – kiáltottam, majd elélveztem, amikor Saxon visszadugta belém a nyelvét. – Igen! – nyögtem.

Amikor lecsillapodtam, a lábaim úgy remegtek, mint a kocsonya. Saxon még egy utolsót nyalintott, amitől megborzongtam, majd megharapta a fenekemet. Felálltam, szembefordultam vele, de még mindig a farkát simogatta. Gyorsan térdre ereszkedtem.

Ő Saxon.

Bármit megtehetek és meg is teszek az emberemért.

Nem kényszerítene, nem bántana.

Elengedte a farkát, amikor a számba vettem.

– Krisztusom! – nyögte. – A francba, angyalom, neked nem kell...

Hátrébb húzódtam: – De én akarom. – Aztán újra a számba vettem. Megfogtam a golyóit, és gyengéden végigsimítottam őket.

– Igen, basszus. Igen.

A golyói összehúzódtak; közel volt. Egyik keze végigcsúszott a hátamon, és én megremegtem a gyönyörtől, amikor két ujját belém csúsztatta, és mozgatni kezdte. Kihúzta, és amikor felpillantottam éppen az ujjait szopogatta, miközben homályos tekintettel nézte, ahogy a számban van.

– Készen állsz? – kérdezte összeszorított fogakkal.

A fenébe, nagyon szexi férfi volt.

Megfogta a nyakamat. A szemem az övére szegeződött, látni akartam, ahogy elveszíti az önuralmát. Az első spriccnél nyelni kezdtem, majd folytattam, amikor még több jött. Hátra vetett fejjel káromkodott, és addig pumpálta a farkát a számba, amíg az utolsó csepp is a nyelvemhez nem ért.

Aztán a szemembe nézett, miközben megnyaltam a farka hegyét, majd a sarkamra ültem. Saxon kinyújtotta a kezét, és magához húzott. Készségesen odamentem, és felnyögtem, amikor az ajka egyetlen forró és heves csókban találkozott az enyémmel.

   

Huszonhetedik fejezet

 

 

Saxon

Egy héttel később

 

Fordította: Sweety

 

Felálltam a térdelésből, lenéztem a munkámra, és elmosolyodtam. Két órája az utolsó simításokat végeztem egy ügyfél Harley-ján. Egy lángokból előtörő koponyát szeretett volna a tankon, és meg is kapta ezt. Csakhogy amikor beindította a motort, és a kipufogócső felmelegedett, akkor lettek láthatóak a rejtett koponyák. Kurvára büszke voltam rá, és alig vártam, hogy megmutathassam az ügyfélnek.

A falon lévő órára pillantva észrevettem, hogy közeledik a záróra. Ami azt jelezte, hogy a nőm Josie-val és Low-val lassan visszaérnek egy egész napos vásárlásból. Azt akarta, hogy velük menjek, de nekem nem szokásom apró-cseprő dolgokat vásárolni a lakásba. Bármi, ami motorozással kapcsolatos, abban benne voltam. A többit Naryre bíztam.

Éppen a mosdóban mostam a kezem, amikor apró kezeket éreztem a derekamon.

– Remélem, ez az angyalom, és nem egy testvérem – mondtam mosolyogva.

Kuncogni kezdett mögöttem. Gyorsan megtöröltem a kezem, megfordultam, és a tarkójánál fogva szorosan magamhoz húztam. Lehajoltam, és az ajkamat az övéhez érintettem. Mivel azonban ő Nary volt, a csók szelídből pillanatok alatt szenvedélyessé vált. A nyelvünk összegabalyodott, az ajkaink egymáson csúsztak, majd miután a faszfej testvérek elkezdtek ciccegni, beleharaptam az alsó ajkába, aztán adtam egy gyors puszit, majd hátrébb húzódtam.

A homlokom az övének támasztottam, és ahogy átöleltem, a háta mögött küldtem egy egyezményes jelet a középső ujjammal a rajtunk szórakozó testvéreknek.

– Hiányoztam? – mosolygott.

– Hiányzott a szád – vigyorogtam.

A karomra csapva az ajkamba harapott, majd hátrébb húzódott. – Még szerencse, hogy helyes vagy, különben nem viselnélek el.

– Hazugság. Kibaszott hazugságok – kuncogtam. – Akkor is akarnál, ha nem lennék rohadtul jóképű. Gondoskodnék róla.

A szemét forgatta. – Ezt elhiszem.

Átkarolva a vállát, elindultam az iroda felé. – Hogy ment a vásárlás?

– Jól – vigyorgott. – A lányokkal épp azt terveztük, hogy Low kocsijával elindulunk hozzánk, majd este elmegyünk egy italra. Benne lennél?

– Jól hangzik. Utána nézek, hogy Dodge, Pick és Billy is benne vannak-e, mielőtt haza megyek. Bár azt hittem, hogy most kettesben megyünk haza. – Megálltam az iroda előtt.

– Akarsz...

– Vicious! Összehívok egy gyűlést, most – szólt oda durván Dallas.

– Rendben. – Egy állemeléssel válaszoltam, és ő elindult a folyosón. Hátrapillantva szóltam Narynek. – Változott a terv. Én összeterelem a srácokat, ti lányok pedig kezdjetek nálunk készülődni. Ott találkozunk mindannyian, aztán indulunk inni.

– Jól hangzik. Ja, és kérdezd meg Dive-ot is. Én majd felhívom Menát. – Egy utolsó csókkal megfordult, én pedig a fenekére csaptam, amikor kinyitotta az ajtót. A kurva életbe, rajta akartam tartani a kezem, az ujjaimat pedig benne. Amikor parázsló tekintettel visszanézett a válla fölött, majdnem térdre rogytam, hogy megkóstoljam a punciját. Rám kacsintott. – Később!

– Ajánlom, hogy ez ígéret legyen – szóltam, és elsétáltam.

– Az is – kiáltott felém Nary, és hallottam, ahogy becsukódik az iroda ajtaja.

A szobába belépve a legtöbb testvér már az asztal körül ült. Helyet foglaltam Handle mellett és vártam.

Dodge az asztalhoz ütötte a kalapácsot. – Dallas hívta össze ezt a gyűlést, de ezen kívül is van még egy-két dolog, amit át kell néznünk a klub számára. Dallas az első.

Minden tekintet rá szegeződött. – Pár napra Sydney-be megyek.

– Minek? – kérdezte Knife. Bár a majdnem vigyorgó ajka már elárulta, hogy tudta, mint majdnem mindannyian, hogy Dallas miért akar hirtelen repülőre ülni.

– Ti faszfejek, tudjátok, hogy miért. Amikor egyszer megkapom a nőmet...

– Ha! – kiáltott fel Gamer.

Dallas rámeredt. – Amikor megkapom! Visszajövök vele.

– A fenébe, testvér, ez a lány nagyon harcias. Biztos, hogy elbírsz vele? – vigyorgott Billy.

– Ha nem, majd én megpróbálom – jelentette ki Knife. Amikor Dallas lassan felállt, Knife gyorsan felemelte a kezét azt kiabálva: – Vicc volt, testvér, vicc volt!

– Rendben – kiáltotta Dodge. – Sok szerencsét kívánok, testvér! Ha bármikor szükséged van valamire, csak hívj, baszd meg, oké?

Dallas morgott. – Úgy lesz.

– Ami azt jelenti, hogy valamelyikőtöknek át kell vennie a munkáját, amíg ő távol van. – Néhányan felnyögtek. – Baszódjatok meg, puhapöcsök! – Dodge rábámult mindenkire. – Fang is hívott korábban. Intézkedik a tűzvészben károsodott sztriptízbárok ügyében, és azt mondta, két hét múlva végeznek a felújításokkal. A Teaserst kibővítették, ami azt jelenti, hogy több vendéget tudunk fogadni. Több táncos lányt kell felvennünk, és Julian idejön, hogy tanítson nekik pár új mozdulatot. – Mindannyiunk szemébe nézett. – Arra akarok célozni, hogy a helynek több biztonsági emberre lesz szüksége. Handle, ezt két másik testvérrel együtt oldjátok meg! Azt akarom, hogy hárman váltogassák egymást. Még a Talon által alkalmazott cég kidobóembereivel együtt is extra védelmet akarok.

– A nőknek biztos arany puncijuk van, vagy valami ilyesmi – mondta Gamer.

– Ez a hely lesz a legelőkelőbb sztriptízbár egész Victoriában. Minden pöcs ide akar majd jönni, hogy a legjobb csajokat láthassa.

– A pokolba is, lakhatok ott? – kérdezte Knife. Valamiért a Knife mellett ülő, néma Beastre pillantottam, aki mogorván fordult Knife felé. Hogy mi folyt köztük, arról kurvára fogalmam sem volt. Bár igazából nem is akartam tudni.

Dodge, figyelmen kívül hagyva Knife-ot, folytatta: – Beast, mivel Dallas valószínűleg nem ér vissza mire a klub elkészül, szükségem van rád, hogy felszereld az egész bárt a cuccaiddal.

Beast megemelte az állát. Sokszor elgondolkodtam azon, hogy a testvér miért nem beszél, de úgy tűnt, senki sem tudja. Mindannyian elfogadtuk őt olyannak, amilyen volt, és valahogy egy pillantással, vagy egy szóval ki tudta fejezni a véleményét. Mivel mindkettőből elég keveset használt, úgy tűnt, egyszerűen nem szeretett kommunikálni.

A francba, mindannyiunknak megvoltak a magunk démonjai. Már csak rajta múlott, hogy megosztja-e őket, hogy segíthessünk.

– Van még valakinek valami hozzáfűzni valója? – kérdezte Dodge. A teremben csend lett. – Akkor végeztünk. – Újra az asztalhoz csapta a kalapácsot.

A terem kezdett lassan kiürülni. Felálltam, és odamentem Dodge, Pick, Billy és Dive csoportjához.

– Nary itt volt. A nők ma este el akarnak menni egy kicsit iszogatni. Mindannyian benne vagytok?

– Persze. A részeg Josie pokolian szórakoztató – vigyorgott Billy. Pick a szemét forgatva mosolygott.

– Megkérdezem Menát, ha hazaértem, hátha Jason vagy Blue anyja elvállalná Kodát. Majd később visszaszólok – mondta Dive, az állát megemelve, aztán elhagyta a szobát.

– Én is megyek. Átdobom a gyerekeket Dive-hoz, és megkérem Jasont, hogy vigyázzon rájuk. A barátnőjével szeretnek vigyázni a gyerekekre.

– Rendben. Megyek, megnézem, milyen szarokat vett Nary, hogy csajosabb legyen a lakás.

Dodge felhorkant. – Nem mondtad neki mielőtt elindult, hogy ne vigye túlzásba?

Megvontam a vállam. – Nem. Igazából leszarom, hogy mit vesz a lakásba, ha ez boldoggá teszi.

– Bassza meg! Hogy lehet, hogy mindannyian ennyire ki lettünk ütve? – kérdezte Pick. – Igazából ne is válaszolj! Már tudom a választ.

– Igen – vigyorgott Billy. – Egy jó nő szerelme.

 

* * * *

 

Dübörgött a zene. A hely zsúfolásig megtelt, és ez általában az őrületbe szokott kergetni. Ezen az estén viszont nem, mert azt láttam, hogy a nőm jól érzi magát a lányokkal.

A bárpultnál álltam a testvéreimmel, miközben néztük, ahogy a nők a testüket mozgatják a zenére a táncparketten. Igazából fogalmam sem volt, hogy a többi nő mit csinált. Csak az enyémet láttam. A karjait a magasba emelve, a csípőjét és a fenekét előre-hátra ringatta arra a kibaszott dalra, ami a hangszóróból dübörgött.

Már egy órája ezt csinálták. A farkam rohadtul kemény volt.

– Mióta vagyunk itt? – kérdezte Dive. A nője jól bedobta magát a lánycsoportba. Jól érezte magát közöttük, és úgy tűnt, a lányok is szeretik, hogy itt van.

– Túl régóta – nyögte Dodge. Egy pillantást vetettem rá, majd láttam, hogy Low ringatózik és a fenekét rázza, miközben a fejét oldalra fordítva a férfit bámulja.

A testvéreimmel csak egy-két pohárral ittunk, mert mindannyian vezettünk, így nem igazán éreztük a hangulatot. Mégis maradtunk, mert azt akartuk, hogy jól érezzék magukat a nőink.

– Baszódj meg, Fang! – kiáltotta valaki mellettünk. Mindannyian odanéztünk, és a faszfej Jerimiah épp megragadta egy nő karját, és szembefordította magával. Mielőtt a férfi bármit is mondhatott volna, a nő kiabálni kezdett. – Elhagytad a klubot! Nincs jogod megmondani, hogy mit tehetek és mit nem! Most pedig hagyj békén, baszd meg! – Kirántotta a karját, és elrohant a tömegen keresztül.

Jerimiah a hajába túrt, majd felénk pillantott. Rám nézett, majd káromkodva felém mutatta a középső ujját.

Kuncogva megráztam a fejem, és bár legszívesebben beszóltam volna neki, láttam a szemében az aggodalmat, akárki is volt az a nő.

– Jól vagy? – kérdezte tőle Dodge.

– Jól – vágott vissza, felénk tartva. Billy egy sörösüveget nyomott a kezébe, amiből azonnal kortyolt egy nagyot.

– Női gondok? – kérdezte Dive.

– Bizonyos értelemben. – Megrázta a fejét. – El kell tűnnöm innen!

– Hé – szóltam utána, amikor elindult. – Ha bármire szükséged van, te is a Hawks tagja vagy. Itt vagyunk neked.

Tágra nyílt szemekkel visszafordult, aztán vigyorogva tisztelgett.

– Ááá! – mosolyodott el Billy. – A mi kis Viciousunk kezd felnőni.

Horkantva forgattam a szemem. – Baszódj meg, te idióta!

– Elegem van! – jelentette ki Pick. – Hazavisszük a nőnket. – Billyre nézett, aki szélesen elmosolyodott, és mindketten a táncparkett felé indultak, hogy magukkal vigyék Josie-t.

– Nagyon is benne vagyok ebben az ötletben – mondta Dive.

– Kurvára igen! – értett egyet Dodge.

A francba, már órákkal ezelőtt készen álltam hazavinni a nőmet. Hála a fasznak, hogy nem én voltam az első, aki félbeszakította a bulijukat. Bár, ahogy a férfiak levezették őket a táncparkettről, úgy néztek ki, mintha már alig várták volna, hogy elmenjenek.

Nary felém szaladt, rám vetette magát, és átölelte a nyakam. Rám vigyorgott. – Ez volt a legjobb este. Köszönöm, Mr. Black! A lányaim uralták a házat. – Elnevettem magam. – Hé, elfelejtettem mondani, hogy mielőtt ma eljöttem a garázsból, Low és Josie megmutatták néhány festett munkádat. Elképesztően jók.

Mosolyogva megcsókoltam: – Köszi, szépségem! Azt hiszem, jól csinálom.

– Nem, nem, nem! Nem jól. Te vagy a király. Tényleg. Menjünk haza!

Amikor azt mondta, hogy haza, vagyis egy hely, ahol csak ő és én vagyunk, még a kibaszott gyomrom is beleremegett.

– A haza jól hangzik. – Bólintottam, kiengedtem az ölelésemből, megfogtam a kezét, és kivezettem a kocsihoz. Egész úton duruzsolt.

Már majdnem otthon voltunk, amikor Nary megkérdezte: – Akarsz gyerekeket?

– Miért kérdezed?

– Szeretem a gyerekeket. Mindet szeretem. A Hawks-gyerekek egész törzsét, és szeretném, ha egyszer nekem is lenne sajátom. Mivel te és én örökké együtt leszünk, gondoltam, jobb, ha tudod. Szeretném kipottyantani a gyerekeidet.

Jézus Krisztus!

Hogy lehettem ilyen szerencsés?

– Igen, angyalom. Szeretnék gyerekeket.

Felém fordult, és azt lihegte: – Hurrá! – Megmozdult és felém fordult, miközben a fejét az ülésnek támasztotta és rám nézett. – Azt hiszem, nos, el kellene, tudod.... – Egy pillanatra levettem a szemem az útról, és ránézve azt láttam, hogy felfelé vonogatja a szemöldökét.

Kuncogva kérdeztem: – Mit?

– Tudod – nyafogta. A részeg Nary kurvára vicces volt. – El kéne kezdenünk gyakorolni a gyerekcsinálást.

Bassza meg!

– Nary…

– Nem, tényleg. Készen állok. Több mint kész. – Ásított. – Említettem már, hogy remek éjszakám volt?

Hála a fasznak, hogy témát váltott. A farkam sürgetett, hogy húzódjak le az út szélére, és ott dugjam meg.

Amikor leparkoltunk a lakásnál, leállítottam a kocsit, és újra rápillantottam. Mosolyogtam, mert már mélyen aludt. A füle mögé simítottam a haját. Amikor végighúztam az ujjam az arcán, az állán és a nyakán, álmában nyöszörgött.

Örültem, hogy elaludt. Ha továbbra is a szex marad a téma, nem tudtam volna tovább ellenállni neki, és nem akartam, hogy részeg legyen az első alkalommal.

Különlegesnek kellett lennie.