28. fejezet-Epilógus

 

Huszonnyolcadik fejezet

 

 

Nary

 

Fordította: Sweety

 

Néhány nappal később Saxon éppen zuhanyozott, amikor csörgött a telefonja. Készültünk Josie, Pick és Billy lakására, hogy segítsek neki főzni, mert másnap Ballaratba készültünk az anyjához ebédre. A konyha felé menet eszembe jutott az ágyban töltött előző esténk. Saxon játékos hangulatban volt. Már nem is számoltam, hányféle módon próbáltuk ki a hatvankilences pózt. Némelyik nevetséges volt, és ilyenkor csak nevettünk az erőfeszítéseinken. A többi... finom volt. Úgy tűnt, nem tudtuk levenni egymásról a kezünket. Hiába könyörögtem, hogy bennem legyen, ő még nem akart. Még egy kis időt kért, és mivel még mindig kísérleteztünk egymással, örömmel vártam.

– Halló, Saxon telefonja, Nary vagyok – szóltam bele mosolyogva. Meg sem néztem a kijelzőn a hívásazonosítót. Csak gyorsan fel akartam venni, mielőtt abbamarad a csörgés. Amikor senki sem szólt bele, félrehúztam a telefont, hogy megnézzem a képernyőt. Magánszám volt. Visszaemeltem a fülemhez, és újra megkérdeztem: – Halló?

– Beszélni akarok a fiammal!

A szívem hevesen kezdett verni. Saxon apja volt az.

– Nem – mondtam halkan. Aztán oldalra billentett fejjel hallgatóztam, hogy hallom-e a zuhany hangját. Még mindig folyt.

– Saxonnal akarok beszélni, ribanc!

– Soha többé nem beszélsz vele! Hallod, amit mondok!? Soha többé nem leszel az életének a része! Számára halott vagy.

– Az a kis pöcs nem tud engem kivágni az életéből. Olyan dolgokat tudok arról a szemétládáról, ami miatt börtönbe kerülhet. Nyilvánvaló, hogy törődsz vele, tehát azt akarod, hogy élete hátralévő részét börtönben töltse? Itt vagyok kint a bejáratnál. Egy kurva puccos lakásban él, és azt hiszi, hogy elfelejtheti az öregét. De nem teheti. Mondd meg az idióta fiamnak, hogy vonszolja le ide a seggét! Beszélni akarok vele.

Ott volt a lakásunknál.

De nem engedhetem, hogy találkozzon Saxonnal. Nem akartam, hogy mindenféle baromsággal tömje tele a fejét az a férfi, aki állítólag az apja volt.

Nem, ha meg tudnám védeni.

– Egy másodperc múlva lent lesz – csattantam fel a telefonba, majd letettem. Gyorsan felhívtam egy másik számot, és imádkoztam, hogy még azelőtt megszabaduljak az apjától, mielőtt Saxon egyáltalán rájönne, hogy a közelünkbe jött. Amikor az illető felvette, beleszóltam. – Parker, kérlek, mondd, hogy az emeleten vagy.

– Ühüm. Jól vagy, kicsim?

A vállam megereszkedett a megkönnyebbüléstől. – Nem. Szeretném, ha lent találkoznánk, hogy felügyeljünk valamit, kérlek!

– Egy perc és ott vagyok.

– Köszönöm! – Megkönnyebbülten felsóhajtottam, és letettem a telefont. Az alsó ajkamat rágcsáltam, és azon tűnődtem, vajon helyesen cselekszem-e. Hagynom kellene, hogy Saxon intézze el a dolgot? Nem. Saxon annyi szempontból megvédett engem; itt volt az ideje, hogy én is kiálljak érte. Az emberemért.

Gyorsan felkaptam a kulcsaimat a pultról, és a bejárati ajtóhoz rohantam. Kinyitottam, és majdnem nekimentem Parkernek. Kisimította a haját a szeméből, és megkérdezte: – Mi folyik itt? Azt hittem, hogy Vicious itthon van, amikor hazaértem a futásból.

– Itthon van – mondtam, becsukva a bejárati ajtót, és Parker mellett elindultam a lépcső felé. – Saxon telefonja most csörgött. Az úgynevezett apja lent várja, beszélni akar vele. Saxon éppen zuhanyozik. Nem tudja, hogy itt van, és nem is akarom, hogy tudja. Ő nem... az apja nem egy kedves ember.

– Ne mondj többet, kicsim! Vigyázok rád!

– Köszönöm! – Elmosolyodtam, annak ellenére, hogy a szívem majdnem kiugrott a mellkasomból, és a hányinger kerülgetett, mire kinyitottam a kaput, és kiléptem a délelőtti napsütésbe.

Egy idősebb, hátul és oldalt ősz hajú, felülkopaszodó, sörhasú férfi támaszkodott egy öreg Ford szedánnak. Kiegyenesedett, amikor meglátott minket. Zavarodottan összehúzta a szemöldökét.

– Mi a faszom? – kérdezte, karjait keresztbe fonva a mellkasán.

– A nevem Nary. Saxon barátnője vagyok, ő pedig Parker, Saxon barátja. Saxon éppen zuhanyozik, úgyhogy nem is tudja, hogy itt vagy, és jobban szeretném, ha ez így is maradna.

A férfi kuncogott. – Visszamehetsz a picsába, te hülye ribanc, és elmondhatod neki...

– Ha még egyszer így beszélsz vele, azt sem fogod tudni, mi történt veled! – vicsorgott Parker. – Azt javaslom, hallgasd meg, aztán húzz innen a picsába!

Nagy levegőt véve megkérdeztem: – Miért jöttél ide?

– Semmi közöd hozzá! – ugatott.

– Akkor menj, és soha ne gyere vissza! – vágtam vissza.

– Megvárom, amíg lejön a fiam – üvöltötte, és tett egy lépést felém. Parker elém állt, de a derekára tett kézzel megráztam a fejem. Az előttem álló férfi nem ijesztett meg. Inkább csak sajnáltam. Öreg, gonosz ember volt. Ennél több nem is lesz belőle. Saxonnal nem volt szükségünk egy ilyen emberre az életünkben.

Csípőre tettem a kezem. – Semmit sem tudsz mondani vagy tenni, ami miatt felmennék Saxonért. Semmit sem jelentesz neki.

– Nem ismered őt teljesen. Hogy milyen ő valójában.

Humor nélkül felnevettem. – Azt hiszed, nem tudom? Mindent tudok! – csattantam fel. A bolond elvörösödött. – Hogy hagytad, hogy az anyja verje, és amikor megölte, akkor átvetted a helyét, és olyan dolgokra kényszerítetted, amiket nem akart. Ennek akkor lett vége, amikor a Hawks MC elvitte onnan Saxont, és örülök, hogy így tettek. Tudom, hogy egy szánalmas, kis öregember vagy, akinek soha többé nem lesz lehetősége úgy bánni Saxonnal, ahogyan tetted. Saxon most már az én életem része, és nem hagyom, hogy bárki bármilyen módon bántsa őt.

Felhorkant. – Hagyod, hogy egy kölyök, aki megölte a saját anyját, hozzád érjen? Egy kölyök, aki csak bajt hoz rád, aki olyan romlott, mint amilyen mocsok?

Megráztam a fejem, és azt mondtam: – Nem! Hagyom, hogy egy olyan ember érintsen, aki mindent megtett, hogy megtaláljon, amikor elraboltak és bántalmaztak. Hagyom, hogy egy olyan ember érintsen, aki ismeri az összes traumámat, mintha az a saját személyes hegye lenne, amit meg kell másznia és le kell győznie. Hagyom, hogy egy olyan férfi érintsen meg, aki mindenével szeret, törődjön velem, és ott legyen mellettem, bármi is történjen, amivel szembe kell néznünk. Saxon Black az én emberem. Az egyetlen jó dolog, amit tőled kapott, az a hülye neve. Most már csak egy idegen vagy, akit nem akarunk megismerni.

 

* * * *

 

Saxon

 

Felöltöztem a zuhanyozás után, és Naryt kerestem. Pánik kavargott a zsigereimben, amikor sehol sem találtam az egész lakásban. A konyhában álltam a hajamat tépve, amikor észrevettem, hogy a telefonom villog az asztalon. Felvettem, egy üzenet érkezett Picktől, amiben megkért, hogy útközben vegyünk tojást. Elöntött a düh, mert az üzenet kurvára nem segített a nőm hollétének kiderítésében. De aztán észrevettem a híváslistámban, hogy tíz perccel korábban volt egy hívás a telefonomról Parkernek.

Cipő nélkül rohantam Parker ajtajához, és őrjöngve dörömböltem rajta. Amikor senki sem nyitott ajtót, lefelé rohantam a lépcsőn, hogy megnézzem, ott van-e Parker kocsija, de hirtelen megtorpantam, amikor megláttam a nőmet odakint Parkerrel... és a kibaszott apámmal.

Az ajtóhoz rohanva kinyitottam, és akkor, bassza meg, meghallottam Nary lélekbe markoló, szívdobogtató, faszkeményítő szavait.

– Igaza van ­– vágtam apám fejéhez, amikor kiléptem.

A nőm megugrott, és tágra nyílt szemekkel fordult felém. Parker vigyorogva hátrált néhány lépést.

Megálltam a nőm mellett, a vállát átkarolva szorosan magamhoz húztam. – Leszarom, miért gondolod, hogy helyes, ha a közelembe jössz. Nem tartozom neked semmivel. Nem akarlak az életünkben látni, és amióta Stoke elvitt a lakásodból, már nem is ismerlek. Nem létezel számomra, és az életemben senki más számára sem.

Az öregember állkapcsa összeszorult. Összehúzott szemekkel válaszolt. – Elbaszhatom a kis boldog életedet...

Hátravetett fejjel felnevettem. – Hallottad ezt, Parker?

– Igen, testvér. Nem szép dolog egy nyomozó előtt megfenyegetni valakit, öregem.

Apa elsápadt. – Te nyomozó vagy?

– Hát persze.

Apa karjában az erek majdnem felrobbantak, amikor kiabálva rám mutatott. – Akkor le kell tartóztatnod az anyja meggyilkolásáért.

Parker felhorkant. – Az az ügy már bíróság elé került, és önvédelemnek minősítették. A bíró utálná, ha minden ok nélkül újra elővennék.

– Lopott. Fiatalabb korában a szomszédainktól lopott dolgokat. Ő...

– Te ostoba! – vakkantotta Parker. – Hülyeség, hogy itt állsz és bemocskolod a járdájukat ezzel a baromsággal! Mondd el nekik az igazi okot, amiért idejöttél!

Apa megrázta a fejét. A testét teljesen elhagyta a harci hév. Csak azt akartam, hogy tűnjön el a picsába, hogy bevihessem a nőmet, hogy kimutathassam a hálámat a szavaiért.

– Pénzre van szükségem.

– Ó, Istenem! – zihálta mellettem Nary. – Azt hiszed, idejöhetsz, és pénzt kérhetsz az ex fiadtól, azok után, ahogyan bántál vele? – A hangja magas és izgatott volt. Az istenit, a nőm nagyon király volt. Majdnem elnevettem magam az ex-fiú dolgon.

– Fogd be, te kibaszott kurva! Nem tudod, mit kellett elviselnem...

Hirtelen már előtte álltam, kezemmel a nyakán, a kocsijának szorítva.

– Saxon! – kiáltotta Nary.

– Parker! – szólítottam. Gyorsan ellenőriztem, hogy Parker visszatartja-e Naryt, majd az előttem álló öreg, kövér fickóra fordítottam a figyelmemet. Lazítottam a fojtogatásán, csak egy kicsit, hogy lélegezni tudjon, aztán az arcába vicsorítottam. – Te már nem ismersz engem! Nem tudod, mire vagyok képes. Úgyhogy most kell megtanulnod, mert soha többé nem akarom látni a pofádat! Nem vagyok egyedül! Én egy Hawks tag vagyok. Egy kibaszott hadsereg áll mögöttem, és ha én nem tudok eljutni hozzád, hogy véget vessek az életednek, az egyik testvérem szívesen beugrik. Nem tetszik, ahogy a nőmmel beszéltél. Elég sok mindenen ment keresztül. Amit meg kell értened, az a férfi, aki megérintette, elvette tőlem, elvesztette az ujjait és a nyelvét. Nem tud rendesen járni, mert a testvéreimmel megdolgoztuk. Nem tud a zsarukhoz menni, mert nem tud semmivel kommunikálni. Nem ő az első, akit szétcsesztem, és nem is ő lesz az utolsó. Ha még egyszer meglátlak, te is csak egy újabb faszfej leszel, aki nem tudta tartani a pofáját. – Az arcát kutatva végre megláttam. A félelmet. Aztán elmosolyodtam. – Megértettél. – Hátraléptem. – Takarodj innen a picsába, és soha többé ne lássam a képed! Hallod, öregem?

– I-igen – dadogta, mielőtt a kocsija vezető oldalához szaladt, beszállt és elhajtott.

Megfordulva a nőmre néztem, aki lágy, szomorú szemekkel nézett vissza rám. Nem akartam, hogy a szemei szomorúak legyenek miattam. Le se szartam, hogy az öreg idejött próbálkozni. Idősebb, erősebb, és jobb voltam, mert a nőm mellettem állt.

– Parker?

– Igen, tesó? – Megrándult az ajka. A pokolba is, biztos látta a nőm által kiváltott merevedésemet. Fedezett engem, meg akart védeni. Nem érdekelt, hogy Parker honnan tudta, hogy vágyom a nőmre, de tudta, és ezt viccesnek találta.

– Hívd fel Picket vagy Billyt, mondd meg nekik, hogy nem jövünk át főzőcskézni!

– Saxon? – Nary zavartan felvonta a szemöldökét.

– Meglesz. Szép napot nektek! – vigyorgott Parker.

– Úgy lesz – mondtam gonosz mosollyal. Nary vette a lapot. Hátrarántotta a fejét, még mindig nem tudta, mi jár a fejemben. Ekkor előrébb léptem.

Maga elé emelte a kezeit. – Saxon, ne haragudj rám! Csak meg akartalak kímélni attól, hogy találkozz azzal az idióta fickóval.

Gyors léptekkel indultam felé, majd a nőm felsikoltott, amikor felkaptam, és a vállamra dobtam. Parker nevetése elhalkult, amikor beléptem az épületbe, és kettesével vettem a lépcsőfokokat felfelé.

Pillanatok alatt kinyitottam, majd becsuktam és bezártam az ajtónkat, aztán berobogtam vele a hálószobánkba. Mindezt úgy, hogy a nőm a vállam fölött nyugtatgatott, mondván, nem akarta, hogy az apámmal foglalkozzak. Csak vigyázott rám, és úgy gondolta, jobb, ha nem kell szembenéznem vele.

Az ágyra dobtam. Amikor landolt, a könyökére támaszkodva folytatta. – ...tényleg, nem kéne eltűrnöd. Csak szívességet akartam tenni neked...

– Angyalom – morogtam halkan.

Pislogott. – Igen?

– Amit értem tettél, hogy megpróbáltál megvédeni, és amit mondtál, az kibaszott sokat jelentett. Tudod, hogy mennyire szeretlek?

– Igen – mosolygott felhevült szemekkel.

– Jó. Mert most megmutatom neked, mennyire. Vártam vele, azt akartam, hogy tökéletes legyen, virággal, gyertyákkal, meg minden szarsággal, mert a legjobbat érdemled. De nem bírom tovább. Benned akarok lenni, angyalom. Érezni akarom, ahogy körülölelsz. Készen állsz, hogy megkapd a pasidat?

– Istenem, igen – sóhajtotta, és már tudtam, hogy a punciját elárasztotta a nedvesség.

– Vetkőzz le, angyalom! – parancsoltam, miközben lehúztam a pólómat. Komikus, hogy milyen gyorsan vetkőzött. Még csak a farmeromat gomboltam ki, mire a nőm már meztelenül várt az ágyon.

Lassan letoltam a farmeromat a bokszeremmel együtt, majd odébb rúgtam a ruhakupacot. Megálltam az ágy végénél, a farkam még mindig kurva kemény volt, miközben az ágyon várakozó angyalomban gyönyörködtem. A homlokomat ráncolva harapdáltam az ajkam. – Kurvára utálom, hogy elsőre fájni fog.

– Megéri. Mert te megérdemled.

Az ágyon a nőm széttárta a lábait, és láttam, hogy csurom nedves már nekem. Lehajolva megcsókoltam a hasát, mire megborzongott. Felnéztem. – Tökéletes dolgokat mondasz, hogy megkönnyítsd a helyzetet. – Felfelé csókolva a testén a száját kerestem, mire felnyögött. Hátrébb húzódva, bevallottam: – Rájöttem, hogy mivel ez az első közös alkalmunk, örökre emlékezetes lesz.

Zihálva vette a levegőt. – Az lesz.

Kezembe vettem a farkam, és végigsimítottam a sikamlós punciján. – Mindig is azt reméltem, hogy együtt veszítjük el a szüzességünket, és most végre valóra válik.

A szemei tágra nyíltak. – Úgy érted, az én szüzességemet?

Megráztam a fejem. – Nem, angyalom. A miénket. Soha nem voltam még senkivel. Tudtam, hogy semmit sem jelentene, ha nem te vagy.

– De az a sok...

– Az csak egy trükk volt. Soha nem csináltam velük semmit. – Megcsókoltam a nyakát, megharaptam a fülcimpáját, és hozzátettem: – Nem te voltál. – Kuncogtam. – Bassza meg, Nary, érzem, ahogy a szíved a mellkasomhoz verdes!

Hátrébbhúzódva észrevettem, hogy könnyes a nőm szeme. – Gyönyörűm?

Szipogott. – Te tényleg mindig szerettél engem.

– Igen, angyalom, és életem végéig szeretni foglak.

– Én is szeretlek, Saxon Black – mondta, majd megemelte a csípőjét, hogy a farkam becsúszhasson a bejáratán.

– Jézusom, asszony! Láttam a tablettáidat, de tudnom kell, hogy szeded-e őket?

– Igen – vigyorgott.

– Hála a fasznak, úgy akarlak érezni, hogy semmi sincs köztünk.

– Akkor csináld!

– Nem, mert fájni fog...

– Csináld! – erősködött. – Megbízom benned, hogy vigyázol rám, és ez alatt azt értem, hogy gondoskodsz arról is, hogy orgazmusom legyen.

Vigyorogva mondtam: – Rendben. – Gyorsan belé nyomultam. Felkiáltott, amikor éreztem a szakadást, de addig toltam, amíg a farkam egészen belé nem hatolt. Ott megálltam, hogy levegőhöz jusson. A szemét szorosan behunyta, az ajkai összepréselődtek. Az istenit, de utáltam látni a fájdalmat az arcán. – Jól vagy?

– Hmm. – Aztán kinyitotta a szemét, és rám mosolygott. Kifelé húzódtam, mire elkerekedtek a szemei, ezért megálltam. – Minden rendben van – nyugtatott meg. – Egy kicsit fájt, de jó érzés is volt.

– Biztos? – A hangom rekedt volt, mert, bassza meg, minden önuralmamra szükségem volt, hogy ne kezdjem csak úgy ész nélkül dugni. A farkam majdnem felrobbant benne. A nőm olyan kurva szoros és nedves volt. Élvezte a helyzetet. A francba, én is élveztem, de azt akartam, hogy a nőm is élvezze.

– Igen. Kérlek, folytasd!

Újra kihúzódtam, amíg már csak a farkam hegye volt benne, és lenézve láttam, hogy véres. A nőm az enyém volt, és senki másé. Legszívesebben a mellkasomat verve üvöltöttem volna örömömben. Ehelyett visszasüllyedtem a szorításába. Nyöszörgött, becsukta a szemét, és egy aranyos mosoly ült ki az ajkára. Közelebb hajoltam, és megcsókoltam. Nyögdécselt, ahogy a nyelvünk játszadozott, miközben a farkamat ki- majd visszacsúsztattam.

Félkönyökre ereszkedve még egyszer utoljára megcsókoltam, majd a tekintetem végigvándorolt a testünkön, és megállt, ahol összekapcsolódtunk.

Amikor a nőm átölelte a nyakamat, egymás szemébe néztünk. – Olyan jó érzés – suttogta.

– Jézusom, nekem is. – A tarkóját fogva megemeltem a fejét, és azt parancsoltam: – Nézz ránk! Nézd, angyalom! – A könyökére támaszkodott, és a lábai közét figyelte, ahogy a farkam ki-be csúszik benne. Hirtelen még jobban elöntötte a nedvesség. – Tetszik amit látsz.

– Istenem, igen.

– Bassza meg, asszony! El fogok élvezni!

Egyik kezemre támaszkodva lassítottam a tempómat, finoman belé hatoltam, és megsimogattam a csiklóját. Hátravetette a fejét, és a nevemet kiáltotta.

– Jézusom! – vicsorítottam, amikor a falai a farkam köré szorultak. – Nary, angyalom! A pokolba! – Felnyögtem, miközben ő tovább élvezett, zihálva és nyögdécselve. Nem tudtam leállni. A csípőm egyre gyorsabban és erősebben mozgott. – Én... bassza meg, elélvezek! – ordítottam, és belelövelltem az ondómat a nőmbe.

Tovább nyomultam, élveztem ezt az érzést, és addig nyöszörögtem, amíg ki nem ürültem. Óvatosan kicsúsztam belőle, majd mellé feküdtem. Ő hozzám gömbölyödött, fejét az állam alá hajtotta.

– Megérte a várakozást. Mindent megérsz – mondtam, a hangom mély és érdes volt.

– Te is – suttogta, és megcsókolta a mellkasom. – Tényleg nem megyünk Josie-hoz?

Kuncogva válaszoltam. – Kurvára nem! Amikor kifújjuk magunkat, megfürdetlek, gondoskodom rólad, és aztán, ha készen állsz, újra szeretkezünk.

– Hmm – mondta álmosan. – Ez nagyon jól hangzik.

  

Epilógus

 

 

Nary

 

Fordította: Sweety

 

Minden tökéletes volt. Nem tudtam abbahagyni a mosolygást, és a gyomrom nem hagyta abba az örömtáncot. Saxonnal tegnap csak az volt a program, hogy a lakás szinte minden szobájában szeretkeztünk. Már az emlékektől is átjárt a melegség. Kicsit fájt mindenem, de megérte. Amikor rákérdezett, hogy érzem magam, és elmondtam neki, elkomorult. Utálta, ha fáj valamim, de én nagyra becsültem ezt a kellemetlenséget. Ezt el is mondtam neki, majd hozzátettem, mennyire szeretem, és még mindig érzem őt a lábaim között. Ez azt jelenti, hogy mindig ő jár az eszemben. Tetszett neki ez a tény, amit az önelégült mosolyából leszűrtem.

Annyi minden várt még rám. Felébredni és elaludni álmaim férfija mellett. Hamarosan elkezdem az új tanfolyamokat, és újra lesz munkám a moziban, így nem kell majd annyit aggódnom a pénz miatt. Még a vitatkozást is vártam a férfival, akit szerettem. Másnak lehet, hogy ez furcsa volt, de nekem nem.

Amikor behajtottunk a ballarati charter telepére, a páromra pillantva megkérdeztem: – Nem Nancyhez megyünk ebédelni? – A műszerfalon lévő órára pillantottam. – Már így is késésben vagyunk.

– Odaérünk, angyalom. Csak még beszélnem kell apáddal valamiről. Bejössz köszönni?

A szememet forgattam: – Persze, különben dühös lesz, ha megtudja, hogy a kocsiban vagyok, és nem mentem be. Különben is, ez az én meglepetésbulim – vigyorogtam.

Saxon összehúzta a szemét. – Még csak pár napja. Honnan a faszból tudtad?

Kuncogtam. – Amikor utoljára beszéltem az öcsémmel, tudtam, hogy valamit titkol. Amikor megfenyegettem, hogy elmondom anyának a pornót, amit a garázsban rejteget, beadta a derekát.

Saxon megdörzsölte az arcát, és felnyögött. – Legalább tudjuk, hogy egy gyenge láncszem, ha a nővéréről van szó. Csak úgy kell tenned, mintha meglepődnél. Anyád egy kicsit megőrült.

– Úgy lesz. – Elmosolyodtam.

– Jó – kuncogott.

A kocsi előtt vártam, és együtt sétáltunk be, kéz a kézben. Amint beléptünk a bejárati ajtón, Saxon a falhoz szorított, és követelte a számat.

Amikor elhúzódott, apró morgással panaszkodtam.

– Soha nem unom meg, hogy megcsókoljalak – mondta mosolyogva.

– Remélem, azt sem fogod megunni, hogy más dolgokat is csinálj velem.

Oldalra billentette a fejét: – Asszony, soha ne beszélj ilyenekről az apád közelében! El fogja kapni a golyóimat.

– Semmi baj. Majd megmondom neki, hogy túlságosan is szeretem őket.

– Ne tedd! – figyelmeztetett Saxon, de közben mosolyogott. – Gyere már! – Újra megfogta a kezem, és végigvezetett a folyosón.

– Meglepetés! – kiáltotta. Úgy tettem, mintha hátra tántorodnék, miközben Saxon gyorsan átkarolta a derekamat, hogy megtartson.

– Ó, te jó ég! – ziháltam, aztán mindent magamba szívtam, az ételt, az embereket. Mindenki ott volt a Caroline Springs-i és a ballarati charterekről. Stoke anyámat ölelte. Könnyes volt a szeme.

Saxon megbökött az állával. – Tényleg be kéne fizetned néhány színjátszó órára.

Felhorkanva suttogtam: – Fogd be! – Mégis elszorult a torkom, még a szemem is könnybe lábadt. Amit értem tettek, a meglepetés, már maga a szándék, még akkor is, ha már előre tudtam, sokat jelentett. A párom felé fordultam, és a nyakába temettem az arcomat. – Mindenki olyan csodálatos – sírtam. Nevetést hallottam a hátam mögül.

– Hé – mondta Saxon halkan. A szemébe néztem, és lefelé intett. Odapillantva egy borítékot tartott a kezében. – Boldog születésnapot, angyalom!

Remegő kézzel átvettem és kinyitottam. Zihálni kezdtem, és döbbenten néztem rá. Két első osztályú jegyet kaptam tőle Los Angelesbe. – De ezt nem engedhetjük meg magunknak.

Kuncogott. – Angyalom, egy rakás pénzt keresek az egyedi terveimmel. Megtehetjük, ráadásul ott találkozunk Kelsey-vel. Eljön a hétvégére, hogy találkozhasson veled.

– Ó... Saxon.

 

* * * *

 

Saxon

 

Két kezembe fogtam a nőm arcát, és újra megcsókoltam. Az előbb igazat mondtam. Soha nem fáradnék bele, hogy megízleljem az ajkait.

– Menj oda anyádhoz, angyalom, mielőtt felrobban az izgalomtól, és ne felejtsd el, játszd a hülyét az egész buliról!

Kuncogott. – Úgy lesz. Lehet, hogy nem tartasz jó színésznőnek, de anyámat mindig át tudom verni. – Adott még egy utolsó puszit, aztán megfordult, és elindult a szülei felé.

Ekkor hallottam, hogy az anyja azt kiabálja: – Te tudtad! Honnan?

Stoke felhorkant. – Hadd találjam ki, az öcsédtől.

Malinda a fiáért kiáltott, majd utána ment, Nary pedig követte. Ez lehetőséget adott, hogy félrehívjam Stoke-ot. A pokolba is, nem mintha igazán akartam volna. Az idegességtől összeszorult a gyomrom. Mégis megerőltettem magam, és megálltam Stoke, Killer, Dodge, Talon és Griz mellett.

– Mi a helyzet, Vicious? – kérdezte Talon.

– Minden rendben – motyogtam, és Stoke-ra néztem. Hátralépett, és rám vigyorgott.

– Beszélni akarsz velem, testvér? – kérdezte.

Megdörzsöltem a tarkómat: – Á, igen. – Aztán megcsörrent Dodge telefonja. Mindannyian elhallgattunk. Ezen a napon, amikor Nary bulija volt, senki sem telefonált, hacsak nem történt valami.

– Hé? – vette fel Dodge. – Igen. Baszd meg! Komolyan? – Egy kis szünet, majd: – Odaküldök néhány testvért. Vedd fel őket a reptéren! – Amikor befejezte a hívást, ránk nézett: – Dallas volt. Erősítést kért. Úgy tűnik, Melissa már férjhez ment, de valami nincs rendben az egésszel.

– Én mennék, de még nem akarom itt hagyni Naryt – mondtam.

– Nem, megértem. Elküldöm Beastet és Knife-ot.

– Soha nem említette, hogy házas – állapította meg Talon. – A francba, Julian biztos mondta volna. Bármi is folyik itt, nem hangzik jól.

– Ha többre van szüksége Beastnél és a Knife-nál, akkor küldök még néhány testvért. Amíg nem derítenek ki többet, addig várnunk kell – mondta Dodge. – Egyelőre megyek és beszélek velük, ti pedig élvezzétek a bulit! Vicious te pedig menj, és kérd meg Stoke-tól a lánya kezét mielőbb! – Vigyorogva elsétált.

A levegő megakadt a torkomon, és köhögni kezdtem. Stoke hátba vert, miközben mindannyian nevettek. A többi testvér elhallgatott. Megdörzsöltem a mellkasomat, és találkoztam Stoke tekintetével. Aztán a köcsög elmosolyodott, és ismét a hátamra csapott.

– Tudtam, hogy eljön ez a nap. Még több szarságot akartam mondani, mielőtt beleegyeztem volna, hogy átadom neked a lányomat, de basszus, ez már régóta váratott magára. Bizonyítottál neki, nekem és Nary anyjának is. Bízom benned, Saxon, és kurvára megtiszteltetés lenne, ha a vőm lennél.

– Krisztusom! – vágtam rá.

Stoke kuncogott. – Menj a nődért, és tedd még boldogabbá!

Összeszorítottam az állkapcsomat, majd ellazítottam. – Köszönöm... bassza meg, mindent. Ha nem lenne...

– Nem! – Megrázta a fejét. – Lehet, hogy segítettem. De mindez magadnak köszönhető, hogy azzá a jó emberré váltál, aki ma vagy.

Az érzelmek felülkerekedtek rajtam. Magamhoz húztam Stoke-ot, hogy én is hátba vághassam. Miután hátrébb toltam, bólintva megfordultam, és rögtön megtaláltam a nőmet. A szoba közepén ült, körülötte a lányok. Elindultam felé, miközben a bensőm lángolt a sok szorongástól, amit éreztem. Mégsem tartott vissza semmi.

 

* * * *

 

Nary

 

– Még egy utolsó dolog, angyalom – mondta Saxon a hátam mögül. Megfordultam, de nem állt mögöttem. A kezemet fogta, és a tekintetem lefelé vándorolt. A lélegzetem elakadt a torkomban, miközben könnyek töltötték meg a szemem, ahogy előttem térdelt. – Te jelented nekem a világot, Nary May! Sok mindent elbasztam velünk. – Az emberek felnevettek. – Szóval még mindig szeretném bebizonyítani neked, életünk végéig minden nap, hogy mennyire szeretlek. Megtisztelnél azzal, hogy a feleségem leszel?

Szavak.

Elveszítettem őket. Csak bólogatni tudtam, újra és újra. Mindenki éljenzett. Saxon megfogta remegő kezemet, és gyűrűt húzott az ujjamra, majd felállt. A karjaiba húzott, aztán megcsókolt.

Tévedtem. Nem volt minden tökéletes; ennél többről volt szó.

Csak később kérdeztem meg Saxont.

– Hol van Dallas?

Vigyorogva válaszolt.

– Elfelejtettem mondani, Sydney-be ment, és próbálja megszerezni a nőjét.

Hátravetett fejjel hangosan felnevettem.

Vigyázz, Melissa! A Hawks-férfiak tudták, mit akarnak, és gondoskodtak arról, hogy meg is kapják.

– Boldog vagy, angyalom? – kérdezte hirtelen Saxon.

Megfordultam, és a nyakát átkarolva a szemébe néztem. – Nagyon boldog.

Elmosolyodott. – Miért is?

– Mert az ujjamon van a gyűrűd. Enyém a szerelmed, a tested, és veled tölthetem a hátralévő napjaimat. – Adtam neki egy gyors csókot, csak hogy elhúzódjak és megkérdezzem: – Te boldog vagy?

– Kurvára igen! Soha nem arra készültem, hogy az angyalom nélkül éljem le a napjaimat, és most már nem is kell. Itt vagy nekem te, Nary May, aki hamarosan Black lesz.

– Visszakaptalak, Saxon Black! – suttogtam könnyes szemmel.

 

Vége

 

Következik Dallas és Melissa története